szócikk megosztása

jé A: 1781 Jé, Jéh (NSz.); 1785 jéj (NSz.); 1793 je (NSz.) J: ’〈isz〉 | 〈Interj.〉’ #

Vitatott eredetű. | 1 Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Spontán hangkitöréssel keletkezett a meglepődés, csodálkozás, harag kifejezésére. Hasonló hangutánzó-hangfestő szavak: cseh jé; szlk. jé: ’‹a meglepettség kifejezésére szolgáló indulatszó›’. 2 Német jövevényszó. |  ≡  Ném. je ’‹indulatszó (főleg szókapcsolatokban) a rémület, részvét, kétely stb. kifejezésére)›’ [< ném. o Jesus ’ua.’].

☞ TESz.; EWUng.→ jezsuita, ojjé