izgága A: 1636 izgágát (OklSz.); 1838 Izgába (Tsz.) J: ‹fn› 1 1636 ’perpatvar, veszekedés, civódás | Zänkerei, Hader’ (↑); 2 1800 ’akadékoskodó, veszekedő személy | Nörgler, Stänker’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | ‹mn› 1 1791/ ’akadékoskodó; veszekedő | hitzköpfig; zanklustig’ # (NSz.); 2 1936/ ’nyugtalan, ideges | sehr unruhig, nervös’ # (NSz.) Sz: izgágálkodik 1645 Izgágálkodik ’civódik, veszekedik | zanken’ (NySz.) | izgágáskodik 1800 izgágáskodni [sz.] (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szln. zgaga ’gyomorégés; ünneprontó, elkedvetlenítő személy’, (N.) izgȃga ’ua.’, izgago delati ’dühít, bosszúságot okoz’; le. zgaga ’gyomorégés’, (R.) ’bosszúság, harag; összeférhetetlen ember; stb.’; or.  (N.) изгáга ’gyomorégés’; stb. [< szláv *jьzgaga ’kiégés’ < szláv *iz ~ *ьz [igekötő] + *gegti ’ég’].  ⌂  Az izgába változat elhasonulással keletkezett. A ’gyomorégés’ jelentés feltehetőleg a magyarban is létezett. A magyar jelentések azzal hozhatók összefüggésbe, hogy a gyomorbajos embereket általában kedélyteleneknek és túlérzékenynek tartják. Ezek vagy a magyarban keletkeztek az izgágálkodik ’úgy viselkedik, mint akinek ég a gyomra’ > ’civakodik, veszekedik’ származék jelentése alapján, vagy valamelyik szláv nyelvből származnak. Ugyanakkor az →izgat szócsaládjának analógiás hatásával is számolhatunk. – A (N.) zaha ’gyomorégés’  (MTsz.)  a szlk. záha ’ua.; hőség; belső nyugtalanság; stb.’ későbbi külön átvétele.

☞ Nytud. 1: 302; MNy. 37: 342; Kniezsa: SzlJsz. 228; TESz.; EWUng.→ gánica