istráng × A: 1493 Istrangoth (OklSz.); 1495 istrangh, strang (Neumann: Registrum 1381., 1638.); 1510 k. hysterangoth (OklSz.); 1518 estrangh (OklSz.); 1552 iſtrángal (Heltai: Dial. M6b); 1629 ostorang (EWUng.); 1794 estarang (NSz.); nyj. ëstráng, estáng, istránot (ÚMTsz.); istirang, strág (MTsz.); streáng (NytudÉrt. 66: 103) J: 1 1493 ? ’a hámot, ill. a szügyelőt a hámfával (kisafával) összekötő kötél (v. szíj) | Zugstrang’ (↑), 1497 ’ua.’ (OklSz.); 2 1494–1495 ? ’kötél | Seil, Strang’ (↑), 1552 ’ua.’ (↑)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (T.) straͅng ’kötél’, (baj.-osztr.) sträng ’ua.; hámistráng’, (E.) štrǭnk ’egyik végén hurkos kötéldarab, hámistráng’, – ném. Strang ’kötél; köteg; hámistráng’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. στραγγάλη; izl.  (óizl.) strengr; stb.: ’kötél, köteg’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) štrânga; szlk. štranok: ’kötél’.  ⌂  A változatok leginkább a magánhangzó hasonulásával és elhasonulásával keletkeztek. A magánhangzós szó elejéhez vö. →iskola, →istálló stb. A histerang h-ja csupán egy írásbeli sajátosság lehetett.

☞ TESz.; EWUng.→ capistráng, presztízs, sztrájk