ismét A: 1372 u./ eʒmeg (JókK. 15); 1372 u./ eſmeg (JókK. 47); 1416 u./¹ ėſmėǵ (BécsiK. 2); 1456 k. Eſmek, Iſmegh (SermDom. 1: 453, 2: 764); 1514 esmetlen (LobkK. 13); 1515 Iſmet (RMNy. 2/2: 13); 1516 esmeth (Zolnai Gy.: Nyelveml. 204); 1533 ismwͤg (NySz.); 1646 Ismént (MonTME. 1: 130); 1682 isménd (NySz.); 1705 ismíg (RákFLev. 4: 476); 1795 ésmét (NSz.); 1800 ösmét (NSz.); 1840 eseg (MNy. 12: 43); 1863 esmėnt, Esmön', esmé', esméng, esment (Kriza [szerk.] Vadr. 396, 468, 498); nyj. ësëg (ÚMTsz.); esmenteg, üsmét (MTsz.) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’megint, újra | wieder’ # (↑); 2 1372 u./ ’továbbá; még | ferner; noch’ (JókK. 89); 3 1416 u./² ’szintés; hasonlóképpen | auch; gleichfalls’ (MünchK. 10ra) | ‹ksz› 1474 ’viszont; pedig | hingegen; doch’ (BirkK. 1) Sz: ismétel 1795 ismételik (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ Az ës (→is) + →meg² (vagy esetleg →még) szavakból; szervetlen összetétel. Összetett mondatokban keletkezett a mondathatár eltolódásával. A szóvégi g > k > t hangváltozás az összetétel elhalványulásának következtében ment végbe. A -len határozóragnak nyomatékosító funkciója van; vö. ideiglen (→idő). A kötőszó egymást követő, ellentétes mondatokban kelethezhetett.