iromba × A: 1737 iromba (MNy. 75: 379) J: 1 1737 ’tarka | bunt’ (↑); 2 1792 ’pettyegetett, kendermagos 〈szárnyas〉; sávozott szőrű 〈macska〉 | getüpfelt, gesprenkelt 〈Geflügel〉; gestreift, getigert 〈Katze〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1822 ’otromba, durva | ungeschlacht, derb’ (MNy. 19: 95)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szlk. jarabý, -á, -é ’tarka, színes ‹szárnyas, baromfi›’ [indoeurópai eredetű; vö. óész. germ. jarpr ’barna’, jarpi ’császármadár’; lat. robus ’bélfa, színfa’; stb.]. Vö. még cseh  (N.) jeřabý, á, é, ’pettyes, pöttyös, pettyezett’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *jaręba [nőnem]. A szó belseji m-hez vö. →galamb, →gomba stb.; az iromba kései adatoltsága azzal magyarázható, hogy mindig csak tájszóként volt használataban. A szó elejének keletkezéséhez vö. 1219/ Iroſlou  [szn.]  (VárReg. 41.) < szláv *Jaroslavъ  [szn.]. A 3. jelentés a →goromba és az →otromba hatására alakult ki.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 224; TESz.; EWUng.