irkál-firkál ∆ A: 1665 irkálhatnék, firkálhatnék [?✐] [sz.] (Nyr. 71: 38); 1790 irkálása-firkálása [sz.] (NSz.) J: ’firkál | kritzeln’
irkafirka A: 1791/ irkafirkál [sz.] (NSz.); 1794 írkafirka (NSz.) J: ‹fn› 1791 ’ákombákom | Gekritzel; Geschreibsel’ # (NSz.) | ‹mn› 1794 ’irkafirkáló | gerne od. viel kritzelnd’ (↑) Sz: irkafirkál 1791/ (NSz.)
A szócsalád alapja, az irkál-firkál összetett szó, ikerszó. | ⌂ A kialakulásmódja vitatott. Estleg az irkál (→ír¹) szóból keletkezett játszi szóalkotásmóddal; vö. →cserebere, →csigabiga stb. De az is lehetséges, hogy ez egy mellérendelő összetétel az irkál és a →firkál szavakból. Ez a magyarázat akkor fogadható el, ha a →firkál a latinból származik.
Az irkafirka elvonás. | ⌂ Az irkál-firkál-ból keletkezett; vö. kelekóla (→kelekólál), ugabugra (→ugrabugrál) stb.