irigy A: 1138/ ? Irugdí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1211 ? Irig [szn.] (OklSz.); 1380 k. Irítſchygus [gy-s] [sz.] (KönSzj. 63.); 1416/² iꝛėgſegbèn [sz.] (MünchK. 34rb); 1495 e. iredli [sz.] (GuaryK. 36); 1560 k. Iryghkódóm [sz.] (GyöngySzt. 583.); 1595 Eregylenni [sz.] (Ver. 51.); 1604 Irégy (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Irígy (Pápai Páriz: Dict.); 1761 irrégységre [sz.] (NSz.); 1766 érégységet [sz.] (NSz.); 1772/ írigységet [sz.] (NSz.); 1816 Ürügy (Gyarmathi: Voc. 101); nyj. iriddzs (Imre: FelsSz.); ërigy (ÚMTsz.) J: ’mások jobb helyzetén, sikerén bosszankodó 〈ember〉 | neidisch’ # Sz: irigység 1380 k. [sz.] (↑) | irigységes 1380 k. ’mások jobb helyzetén, sikerén bosszankodó 〈ember〉 | neidisch’ (↑) | irigyel 1495 e. (↑) | irigykedik 1495 e. ireǵko̗dni [sz.] (GuaryK. 46)

irelkedik † A: 1416 u./¹ irelkedic (BécsiK. 239) J: ’irigykedik | beneiden’ Sz: irelkedet 1413 u./³ irelkedetre ’irigység | Neid’ (AporK. 80)

irel † A: 1536 meg irelle (Pesti: Fab. 51a) J: ’irigyel | neiden’

Fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A tő, amely esetleg névszói természetű lehetett, ismeretlen eredetű. A végződések -gy kicsinyítő képző, -lkedik, ill. -l igeképző; vö. →jobbágy, bővelkedik (→bő), →kétel stb.  ⚠  Az →érik--ből származékszóként való értelmezése leginkább jelentéstani okokból téves.

☞ TESz.; EWUng.