szócikk megosztása

infámis ∆ A: 1597 infamis (SzT.); 1790 infámisnak (NSz.) J: ’becstelen; gyalázatos | ehrlos; infam’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. infamis ’rossz hírű, hírhedt, botrányos, gyalázatos’ [eredetéhez vö. lat. fama ’beszéd; híresztelés, szóbeszéd’ (→fáma)].  ≋  Megfelelői: ném. infam; fr. infâme; stb.: ’becstelen, tisztességtelen; aljas’.  ⊚  Részben jogi műszóként terjedt el.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →április stb.

☞ TESz.; EWUng.→ fáma