incifinci A: 1667 czincze-fincze (EtSz. cincifinci a.); 1772 Intzi, Fintzi (NSz.); 1786 intzen pintz (NSz.); 1788 tzintzifintzi (NSz.); 1797 intz-fintz' (NSz.); 1838 Inczenbincz (Tzs.); 1854 Inczempincz (NSz.); 1888 inczomfanczomja (NSz.); 1890 inczem-pinczen (NSz.); nyj. incënpinc (MTsz.) J: 1 1667 ’jelentéktelen, hiábavaló; igen kicsi, gyenge | schäbig, unnütz; klitzeklein, schwach’ (↑); 2 1788 ’kényeskedő, finomkodó; sértődékeny | zimperlich; übelnehmerisch’ (NSz.)
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. | ⌂ A cince ~ cinci szóból kelethezhetett. A kialakulásmódjához vö. →csecsebecse. Az önálló szóként nem adatolt cince ~ cinci valószínűleg egy hangutánzó-hangfestő eredetű tőből való származékszó, amely a →cincog tövével azonos. Egyes változatok az →encsembencsem, ill. →icipici analógiájára utalnak.
☞ TESz.; EWUng.→ cincog