inal A: 1693/ inal (NySz.); 1786 inall (NSz.) J: 1 1693/ ’követ; kerget | folgen; verfolgen’ (↑); 2 1774 ’ösztönöz, sarkall | antreiben’ (NSz.); 3 1780 ’gyors iramban szalad | rennen’ (NSz.); 4 [el~] 1780 ’elszökik, megugrik | entlaufen, sich davonmachen’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ Az →ín² ’láb, lábikra, vádli’ szóból keletkezett -l igeképzővel; vö. kaszál (→kasza), kezel (→kéz) stb. Az eredeti jelentése valószínűleg ’szedi az inát, nyakába szedi a lábát, felköti a nyúlcipőt’ lehetett. Az →ín² alapszó önállóan is előfordul különböző szószerkezetekben, amelyek a menekülésre, szökésre, elszaladásra, futásra utalnak, vö. pl. elhordja az inát, viszi az inát ’nyakába szedi a lábát, felkerekedik, útnak indul’ stb. A szó ma leginkább a 4. jelentésében ismert.
☞ TESz.; EWUng.→ ín²