impozáns A: 1791/ leg-imposantabb (NSz.); 1809/ leg impozántabb (NSz.); 1858/ impozáns (NSz.) J: ’bámulatot, tiszteletet keltő | imposant’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. imposant; fr. imposant; or. импозантный; stb.: ’tiszteletet keltő, tekintélyes’. A franciából terjedt el [< fr. imposer ’tiszteletet, elismerést, bámulatot kelt, benyomást kelt’].  ⇒⌂  A magyarba a francia és a német nyelvből került.  ⌂  A szóvégi s latinosítás eredménye; vö. →adjutáns, →frappáns stb.

TESz.; EWUng. imponál