imént A: 1585 Imént (Cal. 343); 1630 imment-is (NySz.); 1769 emént (NSz.); 1789/ emint (NSz.) J: ’az előbb, nemrég | vorhin, vor kurzem’ – De vö. 1531 ÿmenthen ’ua.’ (ÉrsK. 466); 1834 iménte ’ua.’ (NSz.)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ Az ím (→íme) szóból keletkezett (R.) -ént ~ -int módhatározóraggal; vö. alkalmasint (→alkalom), →szerint stb. A jelentésfejlődéséhez vö. →ezennel, →hol, →itt stb. – A (R.) iménten, iménte (↑) az imént-ből keletkeztek nyomatékosító lokatívuszraggal, ill. latívuszraggal.
☞ TESz.; EWUng.→ íme