imám A: 1692 imánja (MonÍrók. 34: 211); 1864 imámok (NSz.) J: ’mohamedán imavezető | Imam’

Oszmán-török jövevényszó. |  ≡  Oszm. imām ’mohamedán imavezető’ [< újperzsa imām ’ua.’ < arab imām ’ua.’].  ⌂  A magyar szóvégi n egy nem adatolt oszmán változatot tükrözhet, amelyet más nyelvek is bizonyítanak; vö. rom. imam, iman ’ua.’; szbhv. imam ’ua.’, iman ’hit’. Vö. még fr. imam, iman ’imám’.

TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 195; EWUng.