illet A: 13. sz. eleje/ illethet [sz.] (KT.); 1372 u./ illettuala (JókK. 8); 1587 illóthÿ (Úriszék 91); 1595 Iletni [sz.] (Ver. 23.); 1587 illóthÿ (Úriszék 91); 1595 Iletni [sz.] (Ver. 23.); 1767 éllet (NSz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’érint | berühren’ (↑); 2 1474 ’vkire tartozik, vonatkozik | betreffen’ # (BirkK. 3); 3 1520 ’okoz vkinek vmit | jmdm etw antun’ (GyöngyGl. 84.); 4 1560 k. ’hozzáigazít, hosszáidomít vkihez vmit | jmdm etw anpassen, angleichen’ (GyöngySzt. 389.); 5 1587 ’megillet, (ki)jár | jmdm zukommen’ (↑) Sz: illethető 1456 k. illetthettee ’érinthető | berührbar’ (SermDom. 2: 195) | illetlen 1474 illetlen ’érintetlen, szűzi(es) | unberührt, jungfräulich’ (BirkK. 4) | illető 1529 e. illeto̗ ‹foly mn-i igenév› (VirgK. 66v); 1845 illetők ’valaki | jemand’ (NSz.) | illetvén 1529 e. illetuen ’(meg)érint | berührend’ (VirgK. 52v) | illeték 1645 Illeték (Szily: NyÚSz.) | illetve 1783 illetvén [sz.] (Medicei–Rosthy: Zsidók. 171); 1826–1827/ ill. ’érintett | betroffen’ (NSz.); 1883/ ’illetően, illetőleg | beziehungsweise’ (NSz.) | illetmény 1791 illetmény (Szily: NyÚSz.) | illetőség 1807 (NSz.) | illetékes 1845 illetékes (MNy. 4: 254) | illetéktelen 1842 illetéktelen (ProtestEIL. 1842. ápr. 21.: 26); 1848 illetéktelen (Szily: NyÚSz.) R: illetőleg 1808 Illetö́leg (Sándor I.: Toldalék)
Származékszó. | ⌂ Az →illik¹ (valószínűleg az eredeti ’illik, illeszkedik, hozzátapad, hozzáér’ jelentésben) szóból -et műveltető képzővel; vö. emlet (→emik), kéret (→kér¹) stb. A 2., 5. jelentés elvont; a 3., 4. jelentés jelentésbővülés az 1. jelentés alapján. ∼ Ugyanebből az alapszóból -et névszóképzővel: a (R.) illet ’érintés, tapintás’ (1508: DöbrK. 478).
☞ MNy. 35: 257; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 132; EWUng.→ illik¹
illik¹ A: 1372 u./ illyk [▽] (JókK. 85); 1456 k. Ilet vona (SermDom. 1: 164); 1531 thwdny ellewel [sz.] (KL. 104.); 1566 vͤllenéc (Heltai: Fab. 55); 1865 illyik (NSz.) J: 1 1372 u./ ’〈vmely magatartás, cselekvés stb.〉 megfelel egyéniségének, állapotának | es gehört od. ziemt sich’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’vkihez, vmihez tartozik | zugehören’ (↑); 3 1416 u./¹ ’szabad, lehet | dürfen’ (BécsiK. 84); 4 1456 k. ’vmit vmihez jól hozzá v. rá lehet illeszteni, jól illeszkedik | passen zu etw’ # (SermDom. 2: 440); 5 1519 ’kell | müssen’ (JordK. 428) Sz: illendő 1495 e. illendo̗̗knec (GuaryK. 100) | illetlen 1528 illeten (SzékK. 250) | illeszt 1792 Illeſztem (Baróti Szabó: KisdedSz.) | illedelmes 1831 illedelmes (Szily: NyÚSz. Illedelmes a.) | illeszkedik 1833 illeszkedve [sz.] (Jelenkor 1833. febr. 20.: 114); 1836 illeszkedik (Szily: NyÚSz.) | illem 1836–1838 illemet (MTTÉvk. 4: 53); 1840 Illem (NSz.)
Valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. | ≡ Kāšγ. il- ’csatlakozik vmihez’; CC. il- ’függ ‹tárgyatlan›’; oszm. il- ’köt v. csomóz vmihez; megérint, hozzáér; (rá)tapad (vmire)’; stb. [török eredetű]. ⌂ A magyarba átkerült alak feltehetőleg az *il- ’hozzáakad, hozzátapad’ volt. Ebből alakulhatott ki a magyarban a ’hozzáillik’ jelentés, a jelentésváltozás azonban nem mutatható ki egyértelműen. A származékok mindenekelőtt az alapszó másodlagos, elvont jelentéséhez kötődnek, ezek közül az illeszt, illedelmes, illeszkedik és az illem nyelvújítási szavak. ⚠ Az →ül¹ szóból szóhasadással való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ MNy. 31: 285, 35: 256; TESz.; MNy. 70: 345; StUASuppl. 1: 105; EWUng.→ illeget, illet, ölt, tudniillik