illik¹ A: 1372 u./ illyk [▽] (JókK. 85); 1456 k. Ilet vona (SermDom. 1: 164); 1531 thwdny ellewel [sz.] (KL. 104.); 1566 vͤllenéc (Heltai: Fab. 55); 1865 illyik (NSz.) J: 1 1372 u./ ’〈vmely magatartás, cselekvés stb.〉 megfelel egyéniségének, állapotának | es gehört od. ziemt sich’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’vkihez, vmihez tartozik | zugehören’ (↑); 3 1416 u./¹ ’szabad, lehet | dürfen’ (BécsiK. 84); 4 1456 k. ’vmit vmihez jól hozzá v. rá lehet illeszteni, jól illeszkedik | passen zu etw’ # (SermDom. 2: 440); 5 1519 ’kell | müssen’ (JordK. 428) Sz: illendő 1495 e. illendo̗̗knec (GuaryK. 100) | illetlen 1528 illeten (SzékK. 250) | illeszt 1792 Illeſztem (Baróti Szabó: KisdedSz.) | illedelmes 1831 illedelmes (Szily: NyÚSz. Illedelmes a.) | illeszkedik 1833 illeszkedve [sz.] (Jelenkor 1833. febr. 20.: 114); 1836 illeszkedik (Szily: NyÚSz.) | illem 1836–1838 illemet (MTTÉvk. 4: 53); 1840 Illem (NSz.)

Valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. |  ≡  Kāšγ. il- ’csatlakozik vmihez’; CC. il- ’függ ‹tárgyatlan›’; oszm. il- ’köt v. csomóz vmihez; megérint, hozzáér; (rá)tapad (vmire)’; stb. [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak feltehetőleg az *il- ’hozzáakad, hozzátapad’ volt. Ebből alakulhatott ki a magyarban a ’hozzáillik’ jelentés, a jelentésváltozás azonban nem mutatható ki egyértelműen. A származékok mindenekelőtt az alapszó másodlagos, elvont jelentéséhez kötődnek, ezek közül az illeszt, illedelmes, illeszkedik és az illem nyelvújítási szavak.  ⚠  Az →ül¹ szóból szóhasadással való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ MNy. 31: 285, 35: 256; TESz.; MNy. 70: 345; StUASuppl. 1: 105; EWUng.→ illeget, illet, ölt, tudniillik