illat A: 1372 u./ ÿllattÿara [t-j] (JókK. 24); 1380 k. illototh [ɔ: illotloth] [sz.] (KönSzj. 22.) J: 1 1372 u./ ’kellemes szag | Duft’ # (↑); 2 1380 k. ? ’szag | Geruch’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 134); 3 1577 ’illatszer; illatos kenőcs | Parfüm; wohlriechende Salbe’ (KolGl.) Sz: illatol 1380 k. [sz.] ’illatot áraszt, illat(a) van | duften’ (TESz.) | illatlat 1380 k. illototh [ɔ: illotloth] ’kellemes szag | Duft’ (KönSzj. 22.) | illatlás 1405 k. illatlas ’ua.’ (SchlSzj. 331.) | illatú [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ io illato (BécsiK. 292) | illatozik 1474 illatoʒok [sz.] (BirkK. 4) | illatos 1493 k. megh yllatoſthatthakat [sz.] (FestK. 167)

Származékszó. |  ⌂  Az →illik² ’eltűnik, elszalag’ igéből keletkezett -t névszóképzővel; vö. áradat (→ár¹), fogadat (→fogad) stb. A megnevezés alapja az illat, szag gyors terjedése, elpárolgás, elillanás lehetett. Az eredeti jelentése ’szag, illat’ lehetett, az 1. jelentés ebből jelentésszűküléssel keletkezett. Hasonló, de pejoratív jelentésfejlődéshez vö. →bűz. – A (R.) illatlat  (↑), ill. illatlás  (↑) az illat-ból -l igeképzővel + -at, -ás névszóképzővel keletkezett.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ illik²