ikra¹ A: 1405 k. ikra (SchlSzj. 826.) J: ’halpete | Laich, Rogen’ Sz: ikrás 1585 ikrás ’csomós, szemcsés 〈pl. méz, dinnye〉 | grießig 〈zB. Honig, Wassermelone〉’ (Cal. 457)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. ikra; szlk. ikra, ikry [többes szám]; or. икра; stb.: ’ikra, (hal)ikra’ [indoeurópai eredetű; vö. újperzsa ǰigar ’máj; szív’; lat. iecur ’máj’; stb.].  ≋  Megfelelői: albán ikra; rom. icre [többes szám]: ’(hal)ikra’.

Kniezsa: SzlJsz. 222; TESz.; EWUng. ikra², zsiger