ijeszt A: 1362 Yeztheu [sz.] [szn.] (KállayOkl. 2: 97); 1416 u./¹ megyèzte (BécsiK. 135); 1527 megh yyeztew [sz.] (ÉrdyK. 110); 1560 k. Jeszteny [sz.] (GyöngySzt. 129.); 1765 ejesztegttek [ɔ: ejesztegettek] [sz.] (NSz.); 1766 éjeszteni [sz.] (NSz.); 1767 észtő [sz.] (NSz.); 1780 íjesztik (NSz.); 1784 ijjesztö́sek [sz.] (NSz.); 1808 ijésztegettettünk [sz.] (NSz.); nyj. ëjeszt (ÚMTsz.) J: 1 1362 ’ijedelembe ejt, riaszt | schrecken 〈trans.〉’ # (); 2 1832 ’〈tésztát〉 nyújt | ausrollen, walzen 〈Teig〉’ (Tsz.) Sz: ijesztő 1362 [szn.] () | ijesztet 1416 u./² ẏèʒtettel ’megrémülés, megijedés | Erschrecken 〈trans.〉’ (MünchK. 40vb) | ijesztés 1456 k. ÿeʒteſth (SermDom. 2: 135)

ijed A: 1372 meg ÿeduen [sz.] (JókK. 68); 1493 k. Íyede (FestK. 235); 1519 meg yh''edenek (JordK. 513); 1660 el eijede, meg-jédet (NySz.); 1748 íjedejelmek [sz.] (NSz.); 1757 éjjetében [d-t] [r.] (NSz.); 1774 ijjedez [sz.] (NSz.); 1831 íed (Kreszn.); nyj. mëg-édëk, ëjed (MTsz.); ihėgygy, űjett [d-t] (ÚMTsz.) J: ’(meg)rémül, (meg)ijed | erschrecken 〈intrans.〉’ # Sz: ijedt 1372 u./ yedett (JókK. 94) | ijedetes 1416 u./³ yedeteſo̗̩l ’félelmes, rettenetes | furchtbar’ (AporK. 151) | ijedez 1577 iedezni [sz.] (KolGl.) R: ijedtében [teljes paradigmasort képez: t- + birt. szem.jel + -ben] 1536 ÿiettebe (Pesti: Fab. 9a)

ijen × A: 1456 k. ÿeneb [sz.] (SermDom. 1: 180); nyj. mëg-ijen (MTsz.) J: 1 1456 k. ’ijeszt | schrecken 〈trans.〉’ (); 2 1456 k. ’ijed | erschrecken 〈intrans.〉’ (SermDom. 2: 399) Sz: ijenő 1456 k. ÿeneb ’borzasztó, rettenetes | schrecklich’ (SermDom. 1: 180) | ijenőség 1470 yeneſegeth ’félénkség, félelem | Schrecken’ (SermDom. 2: 541)

ijeget × A: 1493 k. ẏyegethnek (FestK. 373); 1585 ioͤgetoͤ [sz.] (Cal. 1059); 1831 íeget (Kreszn.); 1837 ijjegetnek (NSz.); 1865 ijėget (CzF.); nyj. jëget (MTsz.) J: ’ijesztget | öfters, wiederholt erschrecken 〈trans.〉’ Sz: ijegetés 1493 k. Iẏegeteesekwel (FestK. 390)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -szt műveltető képző, -d gyakorító képző, -n mozzanatos képző, -get gyakorító-műveltető képző; vö. áraszt : árad (→ár¹) , rekken (→rekken), tereget (→terít) stb. A szó eleji j-s, ill. e-s változatok kieséssel, ill. a szó eleji i nyíltabbá válásával keletkeztek.  ∼  Idetartozik: ijeszke ’ijedős, rémüldöző, félénk, bátortalan’  (1834: NSz.), az ijeszt-ből keletkezett szórövidüléssel és -ke kicsinyítő képzővel.  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

TESz.; StUASuppl. 1: 103; Benkő: FiktI. 84, 156; EWUng. madár-