ihel × [1] A: 1372 u./ ÿhel, yhlette (JókK. 106, 22); 1508 yhľ [□] (DöbrK. 395); 1510 hýle (PéldK. 81); 1562 éhlés [?✐] [sz.] (NySz.); 1669 illés [sz.] (NySz.); 1804 Inlés [sz.] (NSz.); 1865 íhl (CzF.) J: 1 1372 u./ ’sugalmaz; inspirál | einflüstern; inspirieren’ (↑); 2 1508 ’fúj, lehel; lélegzik | blasen, hauchen; atmen’ (↑) Sz: ihlés 1372 u./ yhleſ ’inspiráció | Inspiration’ (JókK. 3)

ihlet ‹fn› A: 1474 ihlet (BirkK. 6) J: ’inspiráció | Inspiration’

ihlet ‹ige› A: 1585 ihletet [sz.] (Cal. 408); 1784 íhletést [sz.] (NSz.); 1817 inhleti [sz.] (NSz.) J: ’inspirál | inspirieren’

ihlik A: 1838 ihlik (HasznMul. 1838. jún. 30.: [401]); 1934 ihleni [sz.] (NSz.); 1960 ihlik [▽] (ÉrtSz.) J: ’ihletett állapotban van; nagyon elmélyülten ír, alkot vmit | inspiriert, begeistert sein; vertieft, versunken etw verfassen, schaffen’

A szócsalád alapja, az ihel valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A lehelést, lihegést, lélegzetvételt jeleníthette meg; vö. →leh, →pih¹. A szóvég gyakorító képző. Az 1. jelentés a 2. jelentés alapján keletkezett, valószínűleg a lat. inspirare ’be(le)fúj, vmibe, vmire (rá)lehel; inspirál, megihlet’ hatására.

Az ihlet névszó és ige is származékszó. |  ⌂  Az ihel főnév névszóképzővel, ill. az ihel ige feltehetőleg műveltető képzővel keletkezett.

Az ihlik nyelvújítási szó. |  ⌂  Az ihlik tréfás szóalkotás lehetett mindkét származékszó alapján.

A szócsaládhoz még |  ⚠  Az értelmezés, miszerint a kiinduló elem a →jonh szó inh változatából való származékszó lenne, a magánhangzó-harmóniabeli eltérések miatt kevésbé valószínű, de a szó belseji n-es változat keletkezéséhez a →jonh járulhatott hozzá.  ⚠  Németből (kfn.) való származtatása szintén nem meggyőző.

☞ TESz.; ÉFOu. 15: 404; EWUng.