ihaj A: 1791/ Ihj haj (NSz.); 1805 e./ ihu (I.OK. 30: 264); 1831 Ih ha (Kreszn.); 1844 Ihajja (NSz.); 1846 Ihala (NSz.); 1860 Ihah (NSz.); 1870 ihaj (NSz.) J: ’〈örömet kifejező indulatszóként:〉 hurrá, éljen | juchhe(i)’
Összetett szó. | ⌂ Az ih ’‹örömet kifejező indulatszó›’ (1792: NSz.) + →haj² tagokból keletkezett mellérendelő összetétel. Ez az összetétel a nagyfokú jókedv kifejezője, leginkább lakodalmi kurjantásokból adatolható. Az ihaj-csuhaj ’juhé, hurrá’ (1860: NSz.) és ihaj-tyuhaj ’ua.’ (1894/: NSz.) ikerszók előtagjaként visztonylag gyakran előfordul, amelyeknek az utótagja az önálló szóként is adatolt: csuhaj ’ua.’ (1865: NSz.); tyuhaj ’ua.’ (1846/: Kelemen J.: Mondsz. 169). ⚠ Az ihaj egyetlen morfémából álló hangutánzó-hangfestő szóként való értelmezése nem meggyőző.
☞ TESz. csuhaj a. is, tyuhaj a. is; EWUng.→ haj²