idus ∆ A: 1708 Idus (Pápai Páriz: Dict. Idus a.) J: ’a hónap 13. v. 15. napja az ókori római naptárban | 13. od. 15. Monatstag des altrömischen Kalenders’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. idus [többes szám] ’március, május, július, október 15., a fennmaradó hónapok 13. napja’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. Iden [többes szám]; fr. ides [többes szám]; stb.: ’a hónap közepe az ókori római naptárban’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. Leginkább a március idusa ’március 15. napja’ (1839: Vörösmarty: MM. 9: 112) szószerkezetben él, amellyel eredetileg Julius Caesar meggyilkolásának napját jelölték; 1848 óta azonban a kifejezés a magyar (polgári) forradalom kitörésének napjára vonatkozik, amely megelőzte az 1848–1849-es szabadságharcot.
☞ TESz.; EWUng.