hurrá A: 1792 hurra (MKurir 1792. jan. 20.: 99); 1807 Hurra (HazKülfTud. 2: 59); 1808 Hurrah (HazKülfTud. 1: 327); 1842 hurráh (NSz.); 1877 hurrá (NSz.) J: ’éljen!; 〈csatára buzdító, éljenzést kifejező, alkalmilag főnévként is használt indulatszó〉 | 〈Interj. als Kampf-, Hochruf, gelegentlich auch als Subst.〉’ Sz: hurráz 1840 hurrahzni [sz.] (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. hurra, (R.) hurrah; ang. hurrah; fr. hour(r)a; stb.: ’hurrá, éljen’. A németből terjedt el [a ném. (kfn.) hurren ’rohan’ felszólító módú alakja alapján]. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. ∼ Idetartozik: hip hip hurrá ’‹éljenzésre használt indulatszó›’ (1886: Herkules 33: 3), amely szintén nemzetközi szó; vö. ném. hipp hipp hurra; ang. hip hip hurrah; stb.: ’ua.’.
☞ Nyr. 90: 223; TESz.; EWUng.