hurok [4] A: 1526 vrokӳaban (SzékK. 59); 1640 hurkjában (NySz.); 1645–1647 hurokval (NySz.) J: ’kötélen, madzagon stb. (csomón keresztül) karikában visszahajló, szűkíthető és tágítható kötés(forma) | Schlinge’ # Sz: hurkol 1695 hurkollya (Gyöngyösi: ÖK. 3: 113)

Jövevényszó egy török nyelvből. |  ≡  A magyar szótörténet alapján magánhangzós kezdetű alak került a magyarba; vö. ujg. uruq ’kötél’; Kāšγ. uruq ’ua.’; alt. uruq ’hurokkal ellátott bot a ló megfogására’. Megfelelők a mongol nyelvekben is vannak.  ⌂  A magyarba átkerült alak *uruq, amelyből a magyarban előbb urok, majd a →húr hangalakjának és jelentésének hatására h lett. Azonban azt sem zárhatjuk ki teljesen, hogy a magyarba egy mássalhangzóval kezdődő török szó került át; vö. kirg. quruq ’lovak befogására szolgáló hurok’ (a szó eleji mássalhangzóhoz vö. →hattyú, →homok stb.).

☞ MNy. 3: 219, 40: 295; TESz.; TDK. 413: 323; Ligeti: TörK. 80; EWUng.