humor A: 1577 k. humor (OrvK. 30); 1767 Húmorom (Pápai Páriz–Bod: Dict. Aptus a.); 1807/ Húnyorok' (NSz.) J: 1 1577 k. ’testnedv | Körpersaft’ (↑); 2 1633 ? ’temperamentum | Temperament’ (EWUng.), 1657–1658 ’ua.’ (MNy. 47: 76); 3 1633 ? ’kedv hangulat | Laune’ (EWUng.), 1700 ’ua.’ (NSz.); 4 1772 ’derűs kedély, tréfálkozásra való hajlam | heitere Betrachtungsweise, Humor’ # (NSz.) Sz: humoros 1818 humoros (TudGyűjt. 2/2: 69); 1842 (NSz.) | humorizál 1836 humorizál (KritikaiL. 7: 121); 1839 humorizálás [sz.] (NSz.)

humorista A: 1748/ humoristák (MNy. 66: 232) J: 1 1748/ ’kedélyes, jókedvű, vidám ember | gemütlicher, fideler Mensch’ (↑); 2 1819 ’humoros hangulatú művek, főleg rövid tréfák szerzője, ill. előadója | Humorist’ # (MNy. 66: 232)

humoreszk A: 1840 humoreskát (Századunk 1840. aug. 3.: 496); 1848 Humoresk (NSz.); 1857 humoreszk (NSz.) J: ’humoros hangulatú karcolat, zenedarab | Humoreske’

A szócsalád időrendben korábbi tagja, a humor latin jövevényszó. |  ≡  Lat. humor, umor ’folyadék, nedvesség’, (tud.), (h.) humor ’testnedv’ [< lat. humere, umere ’ázik, nedves’].  ≋  Megfelelői: ném. Humor ’hangulat, humor’, (R.) ’testnedv’; ang. humour ’hangulat, humor; humor’; fr. humeur, humour ’ua.’; stb. A ’testnedv’ > ’temperamentum’ jelentésváltozásnak az a középkori orvosi felfogás az alapja, amely szerint a temperamentumot az emberben működő testnedvek határozzák meg. A 4. jelentés az angolból terjedt el, a magyarba a franciából vagy a németből került.

A humorista nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. Humorist; ang. humorist; fr. humoriste; stb.: ’humorista’; – vö. még lat.  (ú.) humorista ’a temperamentum mibenlétéről szóló tan követője’. A magyarba főleg a németből került át latinosított végződéssel.

A humoreszk német jövevényszó. |  ≡  Vö. ném. Humoreske ’humoros hangulatú rövid elbeszélés, kisebb zenedarab’ [< ném. Humor  (↑)].  ≋  Megfelelői: ang. humoresque ’zenei humoreszk’; cseh humoreska ’humoreszk’; stb.

☞ MNy. 47: 76; TESz.; EWUng.