hottentotta A: 1757 Hottentótaknak (MNy. 69: 364); 1787 Hottentottok (Mátyus I.: Diaet. 3: 14); 1793 Hottentottáknál (I.OK. 30: 258); 1801 Hottentotok (NSz.) J: ‹fn› 1757 ’egy dél-afrikai nomád pásztornép tagja, hottentotta ember | Hottentotte’ (↑) | ‹mn› 1 1813 ’a hottentottákkal kapcsolatos, rájuk jellemző | hottentottisch’ (↑); 2 1870 ’ismeretlen, különös | unbekannt, sonderbar’ (NSz.)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Hottentotte; ang. Hottentot; fr. Hottentot; holl. hottentot; stb.: ’hottentotta ember’. A hollandban keletkezett [< holl. hotentot ’dadogó, hebegő személy’]. Az afrikaansból terjedt el: afrikaans Hotnot, Hottentot ’hottentotta ember’. Külső, idegenektől származó, bizonyára gúnyos megnevezése ennek a népnek, amely önmagát a hottentotta khoikhoin ’emberek’ szóval nevezi meg.  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a németből került át.  ⌂  Ma leginkább a melléknévi 2. jelentésben használatos.

☞ TESz.; EWUng.