hospitál A: 1803 hóspitálsz (NSz.); 1816 Hopistálok (Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106]); 1876 hospitált (NSz.); 1895 Hoszpitálás [sz.] (PallasLex.) J: 1 1803 ’ki-bejár | aus- und eingehen’ (↑); 2 1876 ’vendégként jelen van 〈rendszerint tanítási órán〉 | hospitieren’ (↑)
Latin jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. | ≡ Lat. hospitari ’vendégként tartózkodik vhol’, (h.) hospitari, ospitari, hospitare ’ua.; szórakozik; elszállásol vkit’; – vö. még ném. hospitieren ’vendégként rész vesz vmiben; vendégként jelen van ‹tanítási órán›’. A latinban a lat. hospes ’jövevény; vendég’ szóból. ⌂ A szó belseji s-hez vö. →árestál stb. Az sz-es változat másodlagos keletkezésű és szórványos. A hopistál változat hangátvetés eredménye. A szó ma csak az eredeti 2. jelentésben használatos.
☞ TESz.; EWUng.→ ispotály