horkant A: 1789 horkant (NSz.) J: ’egyszer rövid, horkolásszerű hangot hallat | einmal schnarchen’
horkan A: 1794 fel-horkan (NSz.); 1874 föhorkanyik [□] (Nyr. 3: 222) J: 1 [főleg fel~ ‹ik›-vel] 1794 ’felfortyan | hochfahren’ (↑); 2 1825/ ’hirtelen hörgésszerű hangot hallat | einmal schnarchen’ # (NSz.)
horkol A: 1803 horkolnak (NSz.); 1839 harkolása [sz.] (NSz.) J: 1 1803 ’horkan | schnauben’ (↑); 2 1816 ’alvás közben hörgésszerű hangot ad | schnarchen’ # (Gyarmathi: Voc.)
horkad ∆ A: 1831 Fölhorkad (NSz.) J: 1 [főleg fel~ ‹ik›-vel] 1831 ’felfortyan | hochfahren’ (↑); 2 1847 ’horkan | einmal schnarchen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szavak. | ⌂ A szótő a →horcog tövével, valamint a →hortyog szócsaládjának tövével azonos. A végződés különböző igeképzők, amelyek közül a -k egy mozzanatos képző. A horkan és horkad 1. jelentéséhez vö. →fortyan. ∼ Ugyanebből a tőből -int gyakorító képzővel: horkint ’horkant’ (1816: Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106]).