hoppla A: 1869 Hopplá (Nefelejts 1869. okt. 24.: 513); 1881 hopplá (NSz.); 1960 hopla, hoppla (ÉrtSz.) J: ’〈ugrásra, ugratásra biztató szóként〉 | hoppla 〈Interj.〉’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. hoppla ’‹botláskor hangoztatott v. a figyelem felkeltésére használt indulatszó›’ [ez a ném. hoppeln ’egyenetlenül ugrál’ ige felszólító módú alakja nyomatékosító a-val]. Vö. még fr. hop-là; cseh hopla; stb.: ’hoppla’. ⌂ A német származtatás mellett szól a szó kései felbukkanása, továbbá az is, hogy a magyar nyelvjárásokból alig adatolható. Ebben a szerepben inkább a hoppá (→hopp) indulatszót használják. ≁ Valószínűleg nem tartozik ide: (N.) hoplás ’naplopó; gondatlan, könnyelmű ember’ (MTsz.).
☞ TESz.; EWUng.→ hoppsza