hopcihér × A: 1600 k. hepcziheret [ɔ: hepcziherek] (Nyr. 17: 570); 1600 k. hopcziher (Nyr. 17: 570); 1616 hopczihérséghet [sz.] (NySz.); 1795/ kupciher (NSz.); nyj. hoppcziher, kopcihár, kopczihër (ÚMTsz.); kúpcehér, kupcihír (MTsz.) J: 1 1600 k. ’főkolompos, főbujtogató | Rädelsführer’ (↑); 2 1838 ’hitvány, dologkerülő, naplopó ember | nichtsnutziger, arbeitsscheuer Mensch’ (Tsz.); 3 1896/ ’csavargó | Vagabund’ (NSz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) houbet-sacher, (kor. úfn.) hauptsächer, heubtsacher: ’előidéző, felbujtó’ [< ném. (kfn.) houpt ’a legfelső része vminek’ + (kfn.) sacher ’előidéző, felbujtó’]. ⌂ A szókezdő k-t tartalmazó változatok a →kócipor hatására keletkezhettek. A 2. és 3. jelentés metafora. ⚠ A →hopp szóból való magyarázata téves.
☞ TESz. kupcihér a.; Mollay: NMÉr.; NyK. 84: 269; EWUng.→ hopmester², kapitulum