hív¹ [2/1] A: 1372 u./ hÿva; hÿuatattot [sz.] (JókK. 3, 10), de vö. →hivatal; 1416 u./¹ hiu, hya, hyiatoc (BécsiK. 183, 202, 3); 1416 u./³ heiuy meg (AporK. 105); 1495 e. híttac volna (GuaryK. 54); 1529–1541 henÿ [sz.] (RMNy. 2/2: 48); 1538 hÿldel (Pesti: Nomenclatura I: [1]); 1578 hiytac (Bornemisza: ÖrdKís. 114); 1685 héjad (LevT. 2: 354); 1689 ki-hivt vala (NySz.); 1817 fel-hivu (NSz.); nyj. hiju (ErdMúz. 49: 462); híll [□] (ÚMTsz.); hín [□] (MTsz. híl a.) J: 1 1372 u./ ’magához, a maga közelébe szólít; megszólít, szólít | rufen; anreden’ # (↑); 2 1372 u./ ’nevez | nennen’ # (JókK. 38); 3 1372 u./ ’〈feladat, kötelesség, vmely cselekedet elvégzésére, tisztség betöltésére stb〉 felszólít | aufrufen, auffordern, zu etw berufen’ (JókK. 109) Sz: hivat 1372 u./ meg hẏuattattnÿ [sz.] (JókK. 122) | hívás 1416 u./¹ hǐuaſokrol (BécsiK. 320) | hívatlan 1416 u./² [bè]hiuatlan ‹hsz› (BécsiK. 58) | hívhatatlan 1456 k. megh hihatatlanokath ’visszavonhatatlan | unwiderruflich’ (SermDom. 1: 458) | hívogat 1508 hívogatvan [sz.] (NádK. 484) | hivatott 1595 Hivatoth (Ver. 19.) | hivatás 1783 hivatás ’〈más személy által eszközölt〉 hívás | Rufen’ (NSz.); 1804 ’elhivatottság, foglalkozás | Beruf’ (NSz.) | hivatkozik 1803 hívatkoznak ’meghívatja magát 〈vhová〉 | sich einladen lassen’ (NSz.); 1830 ’vmit bizonyságul megemlít, vmire mint magyarázó körülményre utal | sich auf etw berufen’ (NSz.) | hivatásos 1843 hivatásos ’elhivatott | berufen’ (Honderü 1843. júl. 22.: 86); 1905 ’vmely tevékenységet foglalkozásszerűen végző 〈személy〉 | berufsmäßig, Berufs-’ (Bánhidi: Sportny. 247)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. jur. χān- ’hív vhová, kér vmit’; jen. kaŋa- ’ua.’; szelk. k͔uera- ’hív’; mot. kagnam ’kérek’ [uráli *kanɜ- vagy *kaŋɜ-: ’hív’]. Az egyeztetés hangtani feltétele az, hogy a m. v és a szamojéd szó végi n, ŋ, Ø, g azonos nazális mássalhangzóra megy vissza; a szó belseji *m > m. v hangváltozáshoz vö. →hatvan, →név stb. Az egyeztetés további nehézsége a csak távoli rokon nyelvi megfelelés.  ⌂  A híl, hín-féle változatokhoz vö. →fő¹, →szív¹ stb. A hiu, hivu típusú változatok alaktana tisztázatlan. A származékok közül a hivatás, a hivatkozik mai jelentése – és feltehetőleg a hivatott-é is – talán a ném. Beruf ’hivatás, foglalkozás’, Berufung ’elhivatottság’, sich berufen ’hivatkozik’, berufen ’hivatott’ szavak mintájára alakult.  ⚠  A →kíván tövével való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ FUFA. 12: 29; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hivatal, tetemrehívásUN UEW. № 240