história A: 1416 u./¹ hiſtoriat, Iſtoꝛiacbol (BécsiK. 267, 83); 1708 Iſtória (Pápai Páriz: Dict. Hiſtǒria a.); 1804 Hiſztória (I.OK. 30: 258); 1836 hestoriából (NSz.); 1855 histórják (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’történet, esemény | Geschehnis, Geschichte’ (BécsiK. 267); 2 1416 u./¹ ’történetkönyv | Geschichtsbuch’ (BécsiK. 61); 3 1604 ’történettudomány | Geschichtswissenschaft’ (Szenczi Molnár: Dict. Agatarchides a.) Sz: históriás 1573 historias (Szabó K.: RMK. 1: 94)

historikus A: 1559 hyſtoricus (TESz.); 1603 Hitóricusok [ɔ: Históricusok] (Nyr. 92: 342); 1790 Histórikusok, Hisztórikusok (NSz.); 1807 Histórikos (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1820/ historikusnak (NSz.) J: ‹fn› 1559 ’történész | Historiker’ (↑) | ‹mn› 1808/ ’történeti, történelmi | historisch’ (NSz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. historia, (h.) istoria ’ismeret, tudás valamiről; történet, történelem; történelmi mű’, (k.), (h.) istoria ’(énekelt) történet, elbeszélés’ [< gör. ἱστορία ’kutatás, tudomány; történet’] | lat. historicus ’történeti, történelmi; történetíró’ [< gör. ἱστορικός ’tudományos, történeti; (tanult) történetíró’].  ≋  Megfelelői: ném. Historie, historisch; fr. histoire, historique; stb.: ’történet, történelem’, ’történeti, történelmi’.  ⌂  A h nélküli változatokhoz vö. →himnusz, →hozsanna stb. A szó belseji s-hez vö. →árestál stb.

☞ Nyr. 93: 353; TESz.; NyK. 73: 458; EWUng.