hibban A: 1621 Hibbanni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1874 hibbanyik [□] (Nyr. 3: 141) J: 1 1621 ’felborul, feldől; megcsúszik, felbukik | kippen 〈intrans.〉; ausrutschen, stürzen’ (↑); 2 [meg~] 1865/ ’megbolondul | den Verstand verlieren’ # (NSz.); 3 1895 ’téved | irren’ (NSz.)
hibbad × A: 1795 k. hibbadni [sz.] (NSz.) J: 1 1795 k. ’megcsúszik; zuhan | ausrutschen; stürzen’ (↑); 2 1863 ’lappad; lohad | sich verziehen, abflauen; abnehmen’ (Kriza [szerk.] Vadr. 502)
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Feltehetőleg a billegés, csúszás hangjának utánzására keletkezett. A végződés mozzanatos, ill. kezdő-visszaható képző. ⌂ A hibban leginkább a 2. jelentésében használatos.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.