hess A: 1598 Hoͤs (NySz.); 1611 Heſs (Szenczi Molnár: Dict.); 1799 Hiss (NSz.); 1805 hëss (NSz.); nyj. héss (ÚMTsz.) J: ’〈madár elriasztására szolgáló indulatszó〉 | 〈als Scheuchruf für Geflügel〉’ # Sz: hesseget [ma főleg el~] 1794 hessegetek (NSz.) | hessent 1860 meg sem hessentette őket (SzépirodFigy. 1861. júl. 4.: 554); [főleg el~] 1879 Hessentve [sz.] (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ném. hsch, husch; szlk. heš; ’‹kergetőszó›’. ∼ A palatoveláris párhuzamosság alapján idetartozik: huss ’ua. ‹indulatszó a gyors elmúlás kifejezésére›’ (1725–1764: NSz.).
☞ TESz.; EWUng.