herreg × A: 1629 herregtek (SzT.); 1784 hörrög (Baróti Szabó: KisdedSz. 35); 1864 herrėg (CzF.); nyj. hërrëg (MTsz.) J: 1 1629 ’civakodik, veszekedik | streiten, zanken’ (); 2 1668 ’morog | murren’ (NySz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő azonos a →hergel tövével, és szorosan összefügg a →hörög szócsaládjának tövével. A végződés gyakorító képző.

Nyr. 75: 57; TESz.; EWUng. hergel, herjó, herpites, hörög