henyél A: 1461 Henyelewparlag [sz.] [hn.] (OklSz.); 1575 henyęlkoͤdnénec [sz.] (Heltai: Krón. 171b); 1577 henieloͤ [sz.] (KolGl.); 1585 henyéloͤk [sz.] (Cal. 311) J: ’lustálkodik | faulenzen’
henye A: 1585 Henyen (Cal. 724 [ɔ: 722]) J: 1 1585 ’ráérő, tétlen, lusta | müßig, untätig, faul’ (↑); 2 1960 ’meggondolatlan; felületes | unbedacht; oberflächlich’ (ÉrtSz.)
A szócsalád alapja, a henyél szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. hniť ’rothad; tétlenkedik, henyél’ [eredetéhez vö. →genyett]. Vö. még cseh hniti ’ua.’. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ Az eredetibb változat a henyel.
A henye elvonás. | ⌂ A henyél-ből jött létre. ≁ A régi tulajdonnevek, mint pl. Hene [szn.] (1216: Wenzel: ÁÚO. 11: 135) valószínűleg nem tartoznak ide. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. henjati, jenjati ’megszűnik, gyengül’.
☞ MNy. 54: 78; TESz.; EWUng.→ genyett