hely A: 1055 hel rea (TA.); 1221/ Hettefewhelly [hn.] (HOkm. 6: 13); 1320 Pouszelehelye [hn.] (OklSz.); 1372 hellecʒken [sz.] (JókK. 32); 1416 u./¹ hèl (BécsiK. 123); 1490 heyekre (SzalkGl. 61.); 1595 Hél (Ver. 56.); 1863 hejj (Kriza [szerk.] Vadr. 502) J: 1 1055 ’kisebb földterület; szállás | Grundstück; Unterkunft’ # (); 2 1206 ’helység; tartózkodási hely | Ort(schaft); Flecken’ # (OklSz.); 3 1372 u./ ’hatóság; (hivatalos) székhely | Behörde; Amtssitz’ (JókK. 6); 4 1416 u./¹ ’〈írásműben stb.〉 szakasz, rész | Ort, Stelle 〈in einem Text〉’ # (BécsiK. 61); 5 1416 u./¹ ’sorrendi helyzet | Stelle, Platz 〈Reihenfolge〉’ # (BécsiK. 212); 6 1527 ’helyzet, állapot | Lage’ (ÉrdyK. 516); 7 1584 ’férőhely | Platz, Raum’ (NySz.); 8 [ ~e van, ~t ad] 1644 ’jogalap, jogcím; érvényesség, hatály | Rechtsgrund; Geltung’ (MNy. 69: 105); 9 1848/ ’alkalmaz(tat)ás | (An)stellung’ # (NSz.) Sz: helyhez 12. sz. vége/ helhezie ’helyez | setzen, stellen’ (HB.) | helyecske 1372 u./ () | helyhet 1416 u./¹ hèlhetë ’helyez | setzen, stellen’ (BécsiK. 197) | helység 1511/ helység (TörtTár 1903: 418) | helyez 1511/ ? [sz.] (TörtTár 1903: 416); 1763 Helyeztetni [sz.] (Szily: NyÚSz. Helyezni a.) | helyezkedik 1808 Helyezkedni [sz.] (Sándor I.: Toldalék) | helyzet 1815 helyzetembe (NSz.) | helyiség 1833 Helyiség (Szily: NyÚSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az alakváltozatok közül feltehetőleg a hel az eredeti, amely ma is elterjedt tájszó. A jelentések ’a földfelszín egy része’ alapján jöhettek létre (vö. az 1. jelentést). A helyhez, helyhet származékok szó belseji h-ja igeképző; vö. bűnhet, bűnhődik (→bűn), vénhedik, vénheszik (→vén) stb.  ⚠  Névmási kapcsolatokból alakult belső fejleményként való magyarázata téves.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) hei ’gazdasági épület, melléképület’, (R.) ’telek; hely’.

TESz. helyzet a. is; MNy. 70: 47; EWUng. -beli, fő-¹, hely-, helyes, helyett, helyre, lak-, men-, mi-, mű-¹, rak-, szálló, szék-, szín-²