helvét A: 1578 Heluetusoktól [✐] (MNy. 74: 509); 1794 Helvetáknak (NSz.); 1821 Helvétus (NSz.); 1852 Helvét (IsmT. 4: 244); 1902 helvetiusok (ÓkoriLex.) J: ‹fn› 1 1578 ? ’svájci ember | Schweizer’ (↑), 1792 ’ua.’ (NSz.); 2 1882 k. ’egy ókori kelta nép tagja | Angehöriger eines keltischen Volksstammes in der Antike, Helvetier’ (MagyLex. 9: 61) | ‹mn› 1 1799 ’svájci, Svájcból származó | schweizerisch’ (NSz.); 2 1847 ’református | kalvinistisch’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. Helvetii [többes szám] ’helvét ember’, (k.), (h.) ’svájci’; lat. Helvetius ’helvét ‹mn›’ [ismeretlen eredetű]. Vö. még lat. Helvetia  [hn.] ’Svájc’.  ≋  Megfelelői: ném. Helvetier; fr. Helvète stb.: ’helvét ember’.  ⌂  A lat. ius végződés helyett álló us analógiás fejlődés eredménye lehet; vö. dánus (→dán); a szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A helvéta változat végződéséhez vö. dalmata (→dalmát), sémita (→sémi). A melléknévi 2. jelentés azzal függ össze, hogy a református hit lényeges tanainak 1536-ban és 1566-ban Svájcban elfogadott két összefoglalása Confessio Helvetica (’helvét hitvallás’) néven ismeretes; vö. helvetika confessió ’helvét hitvallás’  (1655: MHH. 24: 491).  ⚠  A Helvécia ’Svájc’ helynévből (1533: Murm. 32) belső fejleményként való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ TESz.; EWUng.