hejehuja A: 1598 haia huia (NySz.); 1649 hejje hujja (NySz.); 1650 heje hujákat (NSz.); 1660 hejehuja (NySz.); 1791 héjje-hújjáról (NSz.) J: ‹fn› 1598 ’ujjongás, kurjongatás; zajos mulatság, dínomdánom | Jubel, Gejohle; Gelage, Zechgelage’ # (↑) | ‹isz› 1610 ’〈indulatszó az ujjongás, kurjongatás kifejezésére〉 | 〈als Gejohle der Freude, haupts. beim Gelage〉’ (↑) | ‹mn› 1649 ’mulatozó, hejehujázó | zechend, johlend 〈als Attr.〉’ (↑) Sz: hejehujáz 1754 Hejje-hujjáz (Kreszn.)
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Előtagja eredetileg a haja (a →haj² változata), utótagja a huja (a →huj változata). A hejehuja alak a →hej hatására keletkezett és szilárdult meg. Az indulatszó metonimikus főnevesüléséhez vö. →hűhó. A melléknévi jelentés a főnév jelzői használata révén keletkezett.