hó¹ [7/1] A: 1138/ ? Hous [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1152 ? Houodi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206818); [1200 k.] Houos [sz.] [hn.] (An. 9.); 1231/ Guthonchowosa [sz.] [hn.] (OklSz.); 1287/ kerezteshawas [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 12: 468); 1372 u./ hauon (JókK. 30); 1405 k. ho (SchlSzj. 85.); 1493 k. hoͦk (FestK. 256); 1708 Hóvi [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Nǐvārius a.) J: 1 [1200 k.] ’jégkristályokból keletkezett pelyhekben lehulló v. lehullott csapadék | Schnee’ # (↑); 2 1846 ’habbá vert tojásfehérje | Eischnee’ (Nszt. akként a.) Sz: havas [1200 k.] [hn.] (↑); 1231/ ’majdnem mindig hóborította (fátlan) hegy | Schneeberg’ (↑) | havasi 1469 ? hauasi [szn.] (MNy. 57: 240); 1560 k. haűasy (GyöngySzt. 1106.) | havazik 1708 Havazok (Pápai Páriz: Dict. Ningo a.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Votj.  (G.) ki̮m ’vékony friss hó’; – jur. χawɁ ’puha havon képződő vékony, kemény hóréteg’; kam. kamo ’ua.’ [uráli *kumɜ ’vékony hó’].  ≋  Megfelelője: juk. ku ’hó’.  ⌂  A magyar szó hosszú magánhangzójához vö. →fű¹, →lé stb. A cukrászatban ismert 2. jelentés a ném. Schnee ’hó; tojáshab’ alapján keletkezett tükörjelentés. A havas ’(nyáron is hóborította) magas hegy(ség)’ származéknak más nyelvekben is van hasonló szemléleten nyugvó megfelelője; vö. szbhv. snežnik; cseh  (R.) sněžník; stb.: ’ua.’.

☞ FUFA. 12: 76; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hébe-hóba, hetet-havat, hóhányóUN UEW. № 396