haubic ∆ A: 1626 habicz (Századok 42: 131); 1641 hautcz [? ɔ: haubicz] (MNy. 80: 245); 1644 haubiczba (Horváth M.: NEl.); 1660 Hambicz (MNy. 80: 245); 17. sz. második fele Halbicz (MNy. 80: 245); 1711 hobiczokon (RákFLev. 8: 404); 1795 haubitza golyóbisokat (NSz.) J: ’rövid csövű, meredek röppályájú tábori löveg | Haubitze’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) haufniz, haubiz ’durva lőszer kilövésére alkalmas löveg’, – ném. Haubitze ’egy fajta rövid csövű taracklöveg’ [< cseh houfnice ’parittya mint harci eszköz’]. ≋ Megfelelői: ang. howitzer (R.) howitz; szbhv. haubica; stb.: ’haubic’. ⌂ Történelmi tények arra utalnak, hogy az átvétel már a 16. sz. első felében megtörténhetett. A haubitza változat szóvégi a-ja talán hanghelyettesítéssel keletkezett; vö. →cérna, →ciha stb.
☞ TESz.; EWUng.→ hofnica