hasonlat ‹nsz› A: 1372 u./ haſonlatyara [t-j]; haſſonlatos [sz.] (JókK. 117–118, 1); 1604 haſanlatos [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Hippélaphos a.) J: 1 1372 u./ ’hasonlóság | Ähnlichkeit’ (↑); 2 1416 u./² ’példázat, hasonlítás | Gleichnis’ # (MünchK. 58rb); 3 1519 ’szétválás; meghasonlás | Entzweiung’ (JordK. 805) Sz: hasonlatos 1372 u./ haſſonlatos (JókK. 1) | hasonlatosság 1416 u./² haſonlatoſſagome͐t (BécsiK. 91)
hasonol † [1] A: 1372 u./ haſonlatÿk [sz.]; haſſonla (JókK. 82, 26); 1519 meg haſolwan [sz.] (JordK. 390); 1535 hasomlanunk [sz.] (NySz.); 1708 meghasonolván [sz.] (NySz.) J: 1 1372 u./ ’hasonlóvá tesz, hozzáidomít, egyenlővé tesz, kiegyenlít | angleichen, gleichmachen’ (↑); 2 1372 u./ ’összehasonlít, egybevet, kiegyenlít | vergleichen’ (JókK. 80); 3 1416 u./¹ ? ’színlel vmit, álszenteskedik | heucheln, sich stellen’ (BécsiK. 164), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 79rb) Sz: hasonolhatatlan 1456 k. haſonhatatlan ’(össze)hasonlíthatatlan, páratlan, egyedülálló | unvergleichbar’ (SermDom. 2: 341) | hasonlik 1508 HaSonlik ’hasonlít, (meg)egyezik vmivel | ähneln, gleichen’ (DöbrK. 289); [meg~] 1519 ’meghasonlik, összevész, belsőleg meghasad | sich entzweien, sich innerlich spalten’ (↑); [el~] 1531 ’eltávolít | entfernen’ (ÉrsK. 190) | hasonlás 1512 k. hasonlasra ’hasonlóság, hasonlatosság | Ähnlichkeit’ (WeszprK. 59v); [meg~] 1553/ ’belső (lelki) ellentét, meghasonlás | Entzweiung’ (Tinódi: Cronica A1b)
hason † A: 1416 u./² haſon fèlėt (MünchK. 77vb); 1550 hassony felet (SzT.); 1590 huson feleth (Úriszék 227); 1595 hẅsom felle (MNy. 69: 104); 1687/ hasan felit (SzT.) J: ’egyforma, azonos, hasonló | gleich’
hasonlat ‹ige› † A: 1416 u./² haſonlatnotoc [sz.] (MünchK. 12rb); 1525 k. hasollattatÿk [sz.] (GyöngyK. 12) J: ’összehasonlít, egybevet | vergleichen’
hasonló A: 1416 u./² haſonlo (MünchK. 28rb); 1495 e. haſohloc (GuaryK. 43); 1604 Haſanlo (Szenczi Molnár: Dict.); 1604 hoſonloſag [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Analogía a.) J: ’hasonló, olyan, (részben) azonos | ähnlich’ #
hasonlít A: 1577 hasonlitas [sz.] (KolGl.); 1577–1580 hasonléttaték [sz.] (NySz.); nyj. hasallit (ÚMTsz.) J: 1 1577 ’összehasonlít, egybevet | vergleichen’ (↑); 2 1577–1580 ’hasonlóvá tesz, hozzáidomít | angleichen, gleichmachen’ (↑); 3 1600 k. ’hasonlít, (meg)egyezik vmivel | ähneln, gleichen’ # (BrassSzt.); 4 [ki~] 1700 ’kiegészít | ergänzen’ (OklSz.) Sz: hasonlíthatatlan 1585 Hasonlithatattlan (Cal. 521)
A szócsalád alapja, a hason származékszó egy ugor eredetű tőből. | ⌂ A tőhöz vö. →hasad. Végződése -n deverbális névszóképző; vö. →bizony, →vagyon stb. – A szó csak a hason fél ’azonos része vminek’ (↑) jelzős szerkezetben, ill. összetételek előtagjaként él, vö. →hason-.
A hasonol származékszó. | ⌂ A hasonol a hason -l igeképzős származéka. A hasonol-ból keletkezett hasonlat szó egyrészt az -at névszóképzőt, másrészt az -at műveltető képzőt tartalmazza, a hasonlít végződése -ít műveltető képző.
A hasonló származékszó. | ⌂ A hasonló az -ó folyamatos melléknévi igenévképzővel jött létre.