haris A: 1395 k. haras (BesztSzj. 1201.); 1405 k. haris (SchlSzj. 1791.); 1708 Hars (Pápai Páriz: Dict.); 1763 Háris (Adámi: Wb. 37); 1784 harizs (Baróti Szabó: KisdedSz. 36) J: 1 1395 k. ’fürj; a fürjnél nagyobb, a galambnál kisebb, harsogó hangú, költöző madár | Wachtel; Wachtelkönig (Crex crex)’ (↑); 2 1708 ’szajkó | Häher (Garrulus glandarius)’ (Pápai Páriz: Dict.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Szorosan összefügg a →harsad szócsaládjának tövével. Hasonló hangtestű szavak más finnugor nyelvekben is vannak: vog. (T.) karśkan; zürj. (P.) gerskan, gerčkan; md. (E.) kiŕeśťej, keŕśťij; stb.: ’harsogó hangú, költöző madár’; a magyar szónak ezekkel való etimológiai összefüggése azonban kevésbé valószínű. A csupán néhány szótárból ismert 2. jelentés terminológiai tévedésen alapul. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. hariš; szln. (N.) haríš: ’ua.’.
☞ Nyr. 40: 448, 67: 52, 93: 272; TESz.; EWUng.→ harsad