harap¹ A: 1427 harapou [sz.] (SzegFüz. 3: 73) J: ’fogait belemélyeszti, fogával tép | beißen’ # Sz: harapál 1456 k. harapalÿa ’harapdál | öfters beißen’ (SermDom. 2: 542) | harapdál 1531 harapdalya wala (TelK. 277) | harapós 1604 Harapoſſag [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.)
Valószínűleg örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. | ≡ A tőhöz vö. zürj. (Sz.) kurćći̮-; votj. (Sz.) kurtč́i̮-: ’harap’ [fgr. *karɜ- vagy *korɜ-: ’ua.’]. ⌂ A végződés -p mozzanatos képző; vö. →állapik, →hagyap stb. Ez az egyeztetés csak akkor érvényes, ha a permi szavak szó belseji ćć, č́ hangja deverbális igeképző.
☞ MNy. 43: 32; TESz.; MSzFE. harap² a.; EWUng.→ harapódzikUN UEW. № 249