harács ∆ A: 1600 harách (MNy. 17: 48) J: 1 1600 ’egy fajta adó; adóegység | Art Steuer; Einheit der Steuer’ (↑); 2 1808 ’zsákmány | Beute’ (Sándor I.: Toldalék) Sz: harácsol 1659 felharácsoltassanak [sz.] ’mohón, erőszakkal minden lehetőt megszerez | raffen’ (ErdTörtAd. 4: 283); 1784 ’pazarol | prassen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 33)

Oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. |  ≡  Oszm. haraç, (R.) harāc: ’a nem muszlim népektől szedett adó egyik fajtája’; – vö. még szbhv. harač, arač ’ua.’. Az oszmán-törökben az újperzsa ḫarāǰ ’egy fajta adó’ szóból jött létre [< arab ḫarāǰ ’ua.’].  ≋  Megfelelői: rom.  (R.) haráci; albán  (R.) haraç; stb.: ’egy fajta (török) adó’.  ⌂  Ma főleg a ’mohón, erőszakkal megszerez’ jelentésű harácsol származék él, amely a török hódoltság alatt kegyetlenül behajtott adó emlékét őrzi; a jelentéshez vö. még dézsmál (→dézsma), prédál (→préda) stb.

☞ TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 173; EWUng.