handzsár † A: 1527 Hanchar (OklSz.); 1550/ hangyarat (Tinódi: Cronica q1a); 1550 k. anzar (KolGl.); 1561 hansarth (MNy. 11: 130); 1571 hanſÿrth (Házi: SoprLev. 70); 1576 hazart (MNy. 69: 104); 1578 handsaroc (Bornemisza: ÖrdKís. 197); 1585 k. hansȧȧr (Gl.); 1595 Hanxar (Ver. 84.) J: ’ívelt pengéjű, rövid, kardszerű fegyver | Handschar’
Oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. hançer, (R.) hancar, hançar: ’ívelt pengéjű, rövid, kardszerű fegyver’; – vö. még szbhv. handžar, andžar ’ua.’. Az oszmán-törökben az újperzsa ḫanǰar ’tőr’ szóból jött létre [< arab ḫanǰar ’ua.’]. ≋ Megfelelői: rom. hanger; blg. ханджар; stb.: ’ua.’. ⊚ Ma csak történelmi szakszóként él. ⌂⇒ A magyarból: szlk. handžár ’ua.’.
☞ TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 171; EWUng.