hallgat A: 1372 u./ halgatnya [sz.] (JókK. 18); 1525/ hallgatna (TörtTár 1908: 82); 1541/ holgat (HoffgreffÉn. Ee3b) J: 1 1372 u./ ’beszédre, egyéb hangmegnyilvánulásra odafigyel | zühören’ # (JókK. 18); 2 [ma ~ vkire, vmire] 1372 u./ ’beszédnek enged, szót fogad | jmdm Gehör schenken’ # (JókK. 105); 3 1493 k. ’nem beszél; nem tesz említést, nem nyilatkozik | schweigen; unerwähnt lassen’ # (FestK. 149); 4 1527 ’hallgatózik, fülel, hallgat vkire | horchen’ (Heyden: Puerilium 23); 5 1527 ’vhová, vkihez csatlakozik, tartozik | gehören’ (ÉrdyK. 496); 6 1591 ’kihallgat, megfigyel | belauschen’ (SzT.); 7 1604 ’(előadást) hallgat, látogat | (Vorlesungen) hören, besuchen’ (SzT.) Sz: hallgatás 1416 u./¹ halgataſanac (BécsiK. 212) | hallgató(d)zik 1635 hálgátozni [sz.] ’kihallgat, megfigyel | belauschen’ (SzT.); 1673 Halgatózó [sz.] ’nem beszél, nem szól | schweigen’ (NySz.) | hallgatóság 1673 halgatóságod ’hangtalanság, némaság, csend | Stille’ (NySz.); 1723 ’hallgatóközönség | Zuhörerschaft’ (MNy. 5: 223) | hallgatag 1831 hallgatag (Sas 2: 89); 1832 hallgatag (NSz.) | hallgatólagos 1833 hallgatólagos (Fogarasi: Műsz. Tacite a.)
Származékszó. | ⌂ A →hall¹ igéből -gat gyakorító képzővel, amely ebben az esetben a cselekvés tartósságát, huzamosságát fejezi ki; vö. mozgat (→mozog), olvasgat (→olvas) stb. A 2. és 3. jelentés metonímia az 1. alapján, az 5. jelentés pedig metonímia a 2. alapján. ∼ Ugyanazokból az elemekből keletkezett más jelentésű szó: hallogat ’gyakran, több helyről hall’ (1585: MNy. 84: 253). ⌂ A hallga ’hallgass csak! figyelj csak!’ (1708: Pápai Páriz: Dict. St! a.) szórövidülés a hallgass E/2. személyű, felszólító módú alakból; vö. →ne¹, →ni stb.