halk¹ A: 1449 Halk [szn.] (OklSzPótl.); 1577 halkal (KolGl.); 1598 hackal (NySz.); 1784 hák (Baróti Szabó: KisdedSz. 33); 1786 halka [□] (MNy. 15: 111); nyj. hókan (ÚMTsz.) J: 1 1449 ? ’csendes | leise’ # (↑), 1577 ’ua.’ (↑); 2 1449 ’lassú | langsam’ (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 343); 3 1767 ’gyenge, enyhe | mild’ (NSz.) Sz: halkul 1836 halkúl (Tudtár 9: 121); 1842 halkúlt (NSz.) | halkít 1840 halkítá ’visszafog, lassít, mérsékel’ (KisfaludyTÉ. 2: 48); 1847 halkitá (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A származékok kései adatolhatósága azzal függ össze, hogy a régiségben inkább csak határozóragosan élő szót a nyelvújítás idején újra használni kezdték. ⚠ A →hal¹, →hall¹ szavakkal való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ TESz.; EWUng.