halad A: 1138/ ? Haladan [? ɔ: Haladau] [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1372 u./ eleuehaladotuala (JókK. 28); 1520 k. meg halladnaÿa (BodK. 19) J: 1 1372 u./ ’〈élőlény〉 térben előbbre jut | vorangehen’ # (); 2 1372 u./ ’〈idő〉 múlik | vergehen〈Zeit〉’ # (JókK. 9); 3 1495 e. ’halasztódik | sich verzögern, aufgeschoben werden’ (GuaryK. 105); 4 [főleg meg~] 1508 ’felülmúl | übersteigen’ (NádK. 421); 5 1803 ’〈folyamat, munka〉 fejlődik | vorwärtsschreiten’ # (NSz.); 6 1879 ’〈út stb. vmi mellett〉 vonul | (Weg usw., an od. neben etw) vorbeiführen, -gehen’ # (NSz.) Sz: haladó 1138/ ? [szn.] (); 1585 halado ‹foly mn-i igenév› (Cal. 383); 1830 ‹mn› ’a fejlődésben élenjáró | fortschrittlich’ (NSz.); 1834 ’vmiben a kezdőnél magasabb szinten álló, nagyobb tudással rendelkező személy | Fortgeschrittene(r)’ (NSz.) | haladék 1372 u./ haladek (JókK. 9) | haladéktalan 1826 haladéktalanúl [sz.] (HébeZs. 18); 1832 haladéktalan (NSz.)

halaszt A: 1416 u./³ el halaztotta (AporK. 77); 1517 el hallaztany [sz.] (DomK. 243) J: 1 1416 u./³ ? ’későbbre hagy, halogat | aufschieben’ # (); 2 1536 ’vkire hárít | jemandem etwas zuwälzen’ (NySz.) Sz: halasztás 1456 k. halaʒtaſth (SermDom. 2: 730) | halaszthatatlan 1770 halaszthatattlanúl (MNy. 60: 229)

halogat A: 1456 k. halogatok [sz.] (SermDom. 1: 316); 1470 hallogaſſad [hallogat □] (SermDom. 2: 537); 1539 halagatas [sz.] (KL. 197.) J: 1 1456 k. ’halasztgat | aufschieben’ # (); 2 1456 k. ’mellőz | vernachlässigen’ (SermDom. 2: 24) Sz: halogatás 1456 k. halogataſſal (SermDom. 1: 434)

Örökség, uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (V.) kɔγəl- ’lép(ked)’; zürj.  (Sz.) ki̮lal- ’sodródik ‹az árral›’; md.  (E.), (M.) koľge- ’csöpög, folyik, szivárog’; finn kulke- ’halad, utazik, vándorol, mozog’; lp.  (norv.) gǫľgâ- ’fut, folyik ‹víz, könny, vér stb.›’; – jur. χūlā- ’úszik, sodródik’; szelk. qūra- ’himbálódzik, (vízben) sodródik; úszik’; kam. kål-, χål- ’(el)megy, vándorol’ [uráli *kulke- ’mozog, megy, jár ‹földön és vízen›’].  ≋  Megfelelői: juk. kelu-, kolu- ’jön, megy’; korják kule- ’megy’.  ⌂  A végződések különféle igeképzők. Ha a szó belseji ll az uráli lk fejleménye (vö. →toll, →váll stb.), a magyarban szokatlan hangzóközi ll > l hangváltozással számolhatunk. Valószínűbb azonban, hogy az eredeti l szórványos másodlagos nyúlásáról van szó (a szó belseji *lk > m. l változáshoz vö. →gyalog, →válik stb.). A halad 2–6. elvont jelentéseihez vö. lat. progredior ’előremegy; vmiben előbbre jut, halad, előmenetelt tesz’; ang. progress ’előrehalad, előbbre jut; múlik ‹idő›; előmenetelt tesz’; ném. fortschreiten ’előrehalad, fejlődik, gyarapodik’, vorübergehen ’vmi előtt, mellett elhalad; elmúlik’; stb.  ⌂⇒  A magyarból: rom. hălădui ’él, időzik; előbbre jut; előrehalad’.  ∼  Ugyanebből a tőből -at műveltető képzővel keletkezett: halat ’(el)halaszt’ jelentéssel: elhalatatnek(1470: SermDom. 2: 118).  ⚠  A →hull szóval való összefüggése kevésbé valószínű.

Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; NytudÉrt. 70: 36; EWUng.UN UEW. № 387