hajsz × A: 1566 hoysz (NySz.); 1664/ hajſz (Kelemen J.: Mondsz. 342); 1752/ hiszra (NSz.); 1864 hajcz (CzF.); nyj. hossz, hujsz (ÚMTsz.) J: ‹isz› 1566 ’〈igásállatnak balra, ill. jobbra terelésére használt szó〉 | hü; hott’ () | ‹fn› 1842 ’üldözés, űzés, kergetés | Hetze, Gejage’ (NSz.)

hajszol A: 1794 hajszolásában [sz.] (NSz.); 1843 hajczolok (NSz.) J: ’hajt, űz, (meg)kerget, üldöz | treiben; (nach)jaden’ #

hajsza A: 1802/ hajsza () J: ‹isz› 1802/ ’〈öröm kifejezésére v. állatterelésre használt indulatszó〉 | 〈zum Ausdruck der Freude bzw. als Treibew〉’ () | ‹fn› 1 1818/ ’üldözés, hajszolás | Hetze, Gejage’ # (NSz.); 2 1822 ’tülekedés; túlzott sietség | Gedränge; übertriebene Eile’ # (NSz.) Sz: hajszás 1805 hajszásnak ’a taligás eke kereke | Rad des Karrenpfluges’ (Balassa I.: Eke 217); 1909/ Hajszás nap ’hektikus, izgatott, felindult | hektisch, erregt’ (NSz.)

Belső keletkezésű. |  ⌂  A szócsalád tagjai tisztázatlan viszonyúak.

A hajszol származékszó. |  ⌂  A hajszol gyakorító képzős származékszó a →haj² szóból vagy a hajsz-ból.

A hajsza származékszó. |  ⌂  Valószínűleg a →haj² szóból keletkezett a -sza nyomatékosító szócskával; vö. →nosza.

A hajsz belső keletkezésű, kialakulásmódja azonban vitatott. |  ⌂  A hajsz vagy a hajszol-ból való elvonás, vagy a hajsza rövidülése, de keletkezhetett önkéntelen hangkitörésből is.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Kronológiai nehézségek ellenére az első két magyarázat fonetikai és morfológiai okokból valószínűbb, mint a harmadik. A hajszol és a hajsza feltehetőleg a vadászok nyelvéből került a köznyelvbe. – A hojsza ’viharmadár’  (1800: Márton J.: MNSz.–NMSz.), hojsza ’‹különféle hazai viharjelző madarak megnevezése›’  (1825: NSz.) szóhasadással keletkezhetett a hajsza alakból. A 2., minden bizonnyal eredeti jelentés alkalmasint első adatánál jóval korábban is létezhetett a nyelvjárásokban. A tengeri madarakra vonatkozó 1. jelentés ebből keletkezett tudatos állatrendszertani szakszóalkotással a nyelvújítás idején.  ⌂⇒  Valószínűleg a magyarból: szlk. hajs; rom. hăis: ’‹igásállatnak balra, ill. jobbra terelésére használt szó›’; stb.

Erdődi: Szófejt. 18; MNy. 52: 311; TESz. hajszol a., hojsza a. is; EWUng. haj², hocca, ne¹, nosza