hajadon A: 1429 Hayadon [szn.] (OklSz.); 1514 haíadon (LobkK. 307); 1558 hajdon (MonÍrók. 3: 207); 1771 hajadonyokat (NSz.); 1800 hajdan (NSz.) J: ‹mn› 1 1429 ? ’fedetlen 〈fej〉 | unbedeckt 〈Haupt〉’ # (), 1533 ’ua.’ (NySz.); 2 1429 ? ’nem nemes, alacsony társadalmi helyzetű | nichtadelig’ (), 1750 ’ua.’ (NSz.); 3 1514 ’férjhez nem ment | unverheiratet 〈heute nur Mädchen〉’ # (); 4 1558 ’bekötözetlen 〈seb〉 | nicht verbunden 〈Wunde〉’ () | ‹hsz› 1 1579 ’fedetlen fejű, hajadonfőtt | barköpfig’ (SzT.); 2 1801 ’férjezetlen 〈leány〉 | unverheiratet’ (NSz.) | ‹fn› 1589 ’felnőtt leány | Jungfer’ (SzT.)

Belső keletkezésű, valószínűleg megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az alapszó a →haj¹ főnév. A végződés -d névszóképző és valószínűleg -n módhatározórag. A -d képző feltehető eredeti funkciójához (’vmivel való ellátottság’) vö. Füred [hn.] (→fürj), Mogyoród [hn.] (→mogyoró) stb. A hajadon eredetileg határozószó lehetett ’fedetlen hajjal’ jelentésben. A melléknévi jelentés valószínűleg jelzői használatban alakult ki. A melléknévi 2. és 3. jelentés a melléknévi 1. jelentés alapján jött létre. A főnévi jelentés önállósulással keletkezett a hajadon lány ’férjhez nem ment leány’  (1514: LobkK. 307) szószerkezetből. A szó ma leginkább a melléknévi 3. és a főnévi jelentésében használatos. – A hajadon-ból nyomatékosító szerepű -t lokatívuszraggal keletkezett megszilárdult ragos alakulat: hajadont ’fedetlen fejjel’  (1836: NSz.).

Nyr. 42: 184; MNy. 15: 128; TESz.; EWUng. haj¹, hajadonfővel